Vidó Edit tanárnő. a békési Dr. Illyés Sándor Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, Kollégium, EGYMI munkatársa elmondta: eredetileg tanítónő volt, majd úgy döntött, hogy a gyógypedagógiának szenteli az életét. „Miről szól a gyógypedagógia?” – tette fel a kérdést: „Nagyon szeretek a munkámról beszélni. A gyógypedagógia mások segítéséről, és nem gyógyításáról szól.” Nyugdíj előtt áll, de nem akar nyugdíjba menni, egész életét az iskolában töltötte. Amikor átment a speciális iskolába, kereste a helyét, a szakképzésben, majd első évfolyamon dolgozott, végül eljött a nagy kihívás, amitől nagyon félt, de elvállalta. Sok nehéz pillanata is volt, de nem bánta meg. Jelenleg olyan diákok osztályfőnöke, akik már a második szakmájukat szerzik meg. Szakácssegédek, pékek, adatrögzítők is lehetnek. Náluk középsúlyos autisták vannak, akik jelenleg háztartástant tanulnak, konyhai kisegítők, árufeltöltők lehetnek. Elmondta: az autizmus egy idegrendszeri fejlődési zavar, nincs javulásra lehetőség. A tünetek széles skálán mozognak, akár egyetemet is végezhetnek, de van olyan autista is, aki nem kommunikál. Ők bentlakásos intézményben laknak. Az iskolában a tüneteket csökkentik, helyzetgyakorlatokat gyakorolnak. A figyelem egy társas viselkedés, az autistáknál ez nehéz helyzeteket okoz. Az érzelem megélése problémás, és az autisták egyszerre egy dologra tudnak figyelni. Bár évezredek óta létezik ez a betegség, de csak 1943-ban írták le először az autizmust. Magyarországon a nyolcvanas években kezdtek el foglalkozni az autistákkal. A tanárnő az előadásában megosztotta a 11. C osztály tanulóival a saját tapasztalatait és gyakorlatát, az előadás nagyon tanulságos volt, és sikert aratott.
