Ahhoz, hogy diákjaink jobban megértsék ezt a drámát, az elolvasás mellett egyik legjobb lehetőség, ha megtekintik a színházi előadást is. Így történt, hogy október 17-én gimnáziumunk 11.-es tanulóival, 35 fővel ellátogattunk Budapestre, a Nemzeti Színházba.
A rendező az idén a családot emelte a középpontba, valamint a változás szükségességét fogalmazta meg az expresszív elemekkel tarkított darabban. Vidnyánszky Attila újításai közé tartozott az is, hogy többségében fiatal színészekkel dolgozott - köztük megjelentek Gertrúdis gyermekei is. A rendező remekül kihasználta a Nemzeti Színház színpadtechnikai lehetőségeit. A színpadon a vörös és fekete színek uralkodtak, melyek között „üde” színfoltot jelentett Melinda hol világoskék, hol fehér jelmeze. A sötét díszlet, a szereplők rövid, de annál velősebb mondatai, a kiváló zene, a bibliai motívumok (alma, kereszt) megteremtették a darab befogadásához szükséges atmoszférát. Feszültséget generáltak, melyek egyenesen vezettek a darab végkifejletéhez.
Az intézmény honlapján a következő mottó olvasható:
„A becsűletes kínoztatik, megostoroztatik, kipörkölik szemeit,
s midőn minden kitelhető csapást kiállt, akkor törik kerékbe.”
Bánk bán és családja tragédiája, valamint Gertrúdis halála arra próbál rámutatni a rendező segítségével, hogy minden vezetői szerep mögött ott van a magánember is. A hatalmi viszály, a szerelmi vívódás, egy tehetséges nő a férfiak világában abban a korban eleve halálra volt ítélve. A színészek karaktere, a rendezői koncepció a jelenből építkezett, s aktuális problémákkal foglalkozott.
Az irodalom rólunk szól. S milyen véletlen, hogy az egyik metróállomás mozgólépcsőjén feljőve ezt a feliratot láthattuk: Az irodalom segít feldolgozni. S még hozzá lehetne tenni: Az irodalom segít élni.
Az előadás után a Természettudományi Múzeum kiállításait tekintettük meg, melyek a természet csodálatos teremtményeivel - a növényekkel, állatokkal, valamint a méhekkel - ismertettek meg minket. A múzeum kiállításait nemcsak a természetszeretőknek, hanem mindenkinek ajánljuk.
Reméljük, hogy diákjaink még jobban kedvet kaptak nemcsak a színházba járáshoz, hanem az olvasáshoz is.
