Éltünk a lehetőséggel, benyújtottuk a pályázatot, és nagy örömünkre 300 000 Ft-os támogatásban részesültünk. A zilahi középiskolával már nagyon régi kapcsolatot ápolunk. Az iskolánk, a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Technikum, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium 20 fős delegációja (18 gyermek és 2 kísérő pedagógus) utazott Zilahra 2023. március 20-án. Két diákunk sajnos nem tudott velünk tartani betegség miatt. Külön öröm volt számunkra, hogy Kicska László ifjúsági lelkészünk is csatlakozott a csoporthoz, hogy személyesen találkozhasson a zilahi református líceum igazgatójával.
Lelkis kis csapatunk 7 órakor indult az iskolánk udvaráról. Az út során néhány megállót terveztünk, hogy diákjaink történelmi, irodalmi ismereteiket elmélyítsék, illetve bővítsék. Nagyszalontán megemlékeztünk Arany Jánosról, Nagyváradon pedig Ady Endréről. Váradon tettünk egy rövidebb sétát, majd a várba is ellátogattunk. A várkertben Balog Vilmos magyar-történelem szakos tanár úr segítségével felelevenítettük azokat a történelmi eseményeket, amit a tanórákon, illetve 7. osztályban a „HATÁRTALANUL!” tanulmányi kirándulás alkalmával is igyekeztünk elmélyíteni.
Mi az a földvár? Választ kaptunk Biharon. Ismét olyan megálló, ahol újabb ismereteket szereztek a gyerekek.
Tovább haladva Királyhágon, Erdély kapujában tartottunk rövid pihenőt, majd Csucsa volt a következő megállónk. Ady személye került ismét fókuszba. A Boncza kastélyban tett látogatásunk bővítette a költőnkről tanultakat néhány (tananyagon kívüli) versének felolvasásával, meghallgatásával. A környezet lenyűgöző volt, a kertben virágzott a krókusz, ami lila és sárga díszben fogadott bennünket. Bánffyhunyadon a református templomban a gyülekezet lelkésze beszélt a templom történelmi múltjáról. Az épen maradt freskókon felfedeztük Krisztus életútját a születéstől a kereszthalálig. A templom szomszédságában levő téren található Petőfi-emlékműre nemzeti színű szalagot kötöttünk, ezzel emlékeztünk a ’48-49-es hősökre.
Zilahra vacsoraidőben érkezünk. Az ottani magyar iskola igazgatója, Bara Lajos már várt bennünket, Ő lett a csoport idegenvezetője. Tőle hallottunk a magyar iskola megmaradásának történetéről, és számos helyi érdekességről mesélt még nekünk.
A szállás elfoglalása után jól esett a megérdemelt pihenő.
Másnap a környék látványosságait kerestük fel. Reggeli után Zsibóra mentünk. A Wesselényi kastély, a botanikus kert, állatkert nyújtott élményt, de talán ennél is többet Almásgalgón a” Sárkányok kertje”. A kősziklák közötti barangolás, bújócskázás a gyerekek értékelése szerint a legjobb program volt. Ebéddel ismét Zilahon vártak, majd a Wesselényi szoborhoz sétálunk. Egy önkéntesünk felolvasta a politikusról a tudnivalókat. Beszéltünk a ’48-49-es eseményekről. Az igazgató úr szólt arról, miért áll/állhat Wesselényi Miklós szobra Zilah főterén. Fadrusz János alkotásánál elhelyeztük a megemlékezés koszorúját, majd elénekeltük a nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Innen a református templomba sétáltunk. A gyülekezet lelkésze elmesélte, mikor, hogyan épült, bővült a templom. Az orgona „kálváriájáról” is szó esett. A templomkertben megkerestük a turul-szobrot és a ’48-49-es emlékművet, amire nemzetiszínű szalagot kötöttünk.
Búcsúzáskor kölcsönösen erősítettük egymást Bara Lajos igazgató úrral, mennyire nagy szükség van ezekre a kapcsolatokra, és a továbbiakban is igyekszünk ápolni a lehetőségeinkhez mérten.
Buszra szállva már csak a határ és annak átlépése foglalkoztatta a gyerekeket.
Nagyon tartalmas 2 nap volt mögöttünk. A gyerekeknek is pozitívan nyilatkoztak az útról.
Köszönjük a lehetőséget! Köszönjük a támogatást!
