Június 4-9-ig tartó táborozás sok élményt, vidámságot, de erőpróbát is tartogatott számunkra.
Vasárnap késő délután érkeztünk Tivadarba, ahol a szálláshely elfoglalása és a vacsora után a közösségi helyen, a „pajtában” gyűltünk össze. Lefektettük a tábori élet szabályait, középiskolásainkat felkértük a napi szobaszemlézésre, majd közös játékkal töltöttük az esti teendők előtti időnket.
Másnap folytatódtak a közösségépítő játékok. Külső szervező irányításával változatos eszközök segítségével kötötte le az ifjúságot. Délután sem maradtak program nélkül a gyerekek, egy kincsvadászatra hívtuk Őket. Négy csapatban különböző feladványok megoldásával keresték-kutatták a rejtekhelyeket, és igyekeztek minél előbb megtalálni a jól elrejtett kincset.
Vacsora után kisétáltunk a Tisza partra, ahol megcsodáltuk a naplementét.
Kedden egy kicsit megviccelt az időjárás bennünket. Az Öreg - Túron készültünk kenu túrára. A 2 részre osztott csapatunk második fele már rövidebb utat tudott megtenni a beálló, szitáló eső miatt. A kenuk megtisztítását követően a vízimalomhoz sétáltunk, ami a Felső-Tisza vidék büszkesége, népi stílusban épült szerkezetével, három alulcsapós vízikerekével egész Közép-Európában ritkaságnak számít. Az épületben megtekintettük a kiállítást is, amin keresztül a vízimalom történetével, működésével ismerkedtünk meg. A malom szerkezete működésre, őrlésre alkalmas ma is, melyet csoportunknak be is indítottak.
A harmadik napon autóbuszos kirándulásra vittek bennünket. Első megállónk Cégénydányádon a Kende-kúriánál volt. Az épületben négy kiállító terem található. Két tárlat a család és épület történetéről szól, a harmadik szobában a helyi gasztronómiával, a negyedikben pedig a környék természeti értékeivel kapcsolatos kiállítást alakítottak ki. Valamennyit idegenvezető segítségével jártuk körbe.
Innen Vásárosnaményba vitt a buszunk. A vadászati és természeti kiállítást nagy élményt jelentett. A tákosi református templom történetével is megismerkedtünk ezen a napon, majd a tarpai szárazmalomba is ellátogattunk. A tivadari református templom sem maradhatott ki a látnivalókból. Itt ifjúsági lelkészünk, Laci bácsi ismertette az épület történetét, majd közös énekre is sor került. Vacsora után „Fele sem igaz” vetélkedőt szerveztünk a gyerekeknek.
A „kihívás napja” lett csütörtök. A reggeli szakadó eső nem sok jót ígért. A bicaj túrára érkező vezetők nem hátráltak, mire mindenki megkapta a kerékpárját, megtörtént a baleset megelőzési oktatás, elszálltak a felhők, kisütött a nap, így a lelkes csapatunk nekivágott a 37 km-es útnak. Hetefejércsén, Csarodán, Márokpapin és Tarpán keresztül 3 rövidebb megállóval tekerték le a távot. Visszaérve nem sok időt hagytunk a pihenésre. A kései ebéd után szellemi vetélkedőt szerveztünk, hogy ne csak a lábak, hanem az agytekervények is jól meg legyenek mozgatva. Az utolsó este nem telhet el Ki mit tud? nélkül. Így volt ez most is. Látványos, humoros, művészi produkciókkal szórakoztatták egymást és minket is a gyerekek. Még ezen az estén megtartottuk a hét értékelését, senki nem maradt egy kis jutalom nélkül.
Utolsó nap délelőttjén hagyományőrző programra került sor. Az eső ekkor is a pajtába kényszerített bennünket, de a szervezőkön nem fogott ki. Irányításukkal a gyerekek lelkesen készítették itthonra az ajándéktárgyakat, íjászkodtak, és beavatták őket a néptánc alaplépéseibe is. A délelőtt zárasaként az egész tábor együtt ropta a megtanult táncot.
Ebéd után elindultunk haza. Egy megállót tartottunk még Nyírbátorban. Az ország egyik leglátogatottabb műemlékében idéztük fel Báthori István alakját, mint a templom építtetőjét is egyben. A templom elválaszthatatlan része a mellette álló, 1640-ben erdélyi mintára készült fa harangtorony. A közel harminc méter magas, Magyarország legrégebbi és legnagyobb fa haranglába, aminek tetejébe sokan fel is merészkedtek.
A kiindulási helyünkre fél 7-re érkeztünk. A gyerekek Békés táblát meglátva, ütemes tapssal és „vissza, vissza” szavakat skandálva fejezték ki, mennyire jól érezték magukat a táborban.
Nekünk kísérő pedagógusoknak ez olyan pozitív visszajelzés, ami megerősít abban, hogy ÉRDEMES.
Köszönjük az iskolavezetésnek, hogy engedélyezte a gyerekek iskola időben való táborozását. Köszönjük, hogy iskolánk autóbuszát a rendelkezésünkre bocsátották.
Köszönjük a sofőr bácsinak a balesetmentes, biztonságos vezetését.
Köszönjük kollégáink segítő munkáját, azt hogy helyettesítettek távollétünkben.
És nem utolsó sorban, köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket.
Szeverényi Valéria (kísérő)
