Beszámoló
Március 12. Nagyszalonta
Lelkes „kis” csapatunk (44 gyermek) a pénzváltást követően Arany János szülőházát kereste fel. Mivel a látogatási idő előtt jóval korábban érkeztünk, így kívülről láttuk a házat és csak az udvart tekinthettük meg.
A Csonkatorony, amiben helyet kapott az Arany János Emlékmúzeum szintén zárva volt még, de az utcáról megcsodáltuk az építményt.
A nemrég helyreállított Szoborparkban emlékeztünk meg a nagy költőről. Egy önkéntesünk Petőfivel való barátságát tükröző levélrészletet olvasott fel, majd koszorú elhelyezésével tisztelegtünk Arany János emléke előtt.
Nagyváradi sétánkat a Kanonoksoron kezdtük. A székesegyház megtekintése után a belvárosba igyekeztünk. A sétálóutcán találtuk meg a „Holnaposok” szoborcsoportját, Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást mutatja egy kávéházi asztal körül. Az életnagyságú bronz műalkotás üresen hagyott székére bárki leülhet. Az Astoria szálló falán található emléktábla tanúskodik Ady nagyváradi tartózkodásáról. A költő kedvelt kávéházában ismerte meg múzsáját, Lédát és itt alakította meg a Holnap Irodalmi Társaságát.
Sétánk utolsó állomása a vár volt. A csillag alakú várról a történelmi ismereteket Balog Vilmos (magyar-történelem szakos) tanár úrtól hallgattuk meg.
Királyhágón, Erdély kapujában megkóstoltuk a mícset, majd a buszunk a Tordai - hasadékhoz vitt. Az utunk során elhaladtunk Csucsa mellett. A buszból láttuk a Boncza-kastélyt. Újra felidéztük Ady alakját, szó esett Csinszkáról is.
A hasadékban tett másfél órás séta nagy élményt jelentett a gyerekeknek.
Aranyosgyéresen töltöttük az első éjszakát.
Március 13.
Korai ébresztés és reggeli után Erdőszentgyörgyre vitt a buszunk. A Rhédey-kastélyban már vártak bennünket. A csoportot 2 részre osztottuk, és egy csodálatos időutazás részesei lehettünk egy órácskára idegenvezető segítségével. A kastély emeleti 5 szobájában megtekintettük a Mysteria Residentiae Rhédey kiállítást, amely modern, digitális eszközökkel mutatja be a Rhédey család, illetve a tragikus sorsú Claudia grófkisasszony életét.
A kastélyban egy emlékszoba hirdeti Bözödújfalu létezését, ahol maketten tekinthető meg a valamikori településkép, és a templom harangja is megkongatható. Emellett képek, tárgyak őrzik a falu emlékét. Ennek a szomorú eseménynek az emlékhelyére is ellátogattunk, nemzetiszínű szalag elhelyezésével fejeztük ki együttérzésünket.
A következő megállónk Kőrispatakon, a szalmakalap múzeum volt. A házigazda, Szőcs Lajos (Lajoska) nagy szeretettel fogadott bennünket és avatott be a kalaposmesterség rejtelmeibe. A figyelmet teljes egészében lekötő előadásában bőven volt humor, és áradt a magyarság iránti szeretete. Kaptunk ízelítőt a fonástechnikákból. Míg készült a fonat, frissen sült lángos illat terjengett, ami jelezte, hogy hamarosan ebédidő.
Korondon újabb élmények vártak ránk. A csoport megint két részre vált. Egyik fele a helyi (ma már egyetlen) taplászmester, Fábián Zoli bácsi műhelyét látogatta meg, ahol megismerkedtek a taplógomba felhasználásával. Bemutatta, hogyan nyújtható, formázható a több napos előkészítés után az „anyag”. Láttuk az elkészült tárgyakat is, amelyek között voltak kalapok, válltáskák, tűpárnák, övek és sok egyéb kis emléktárgy.
A csoport másik fele a kürtőskalács-készítő élményfoglalkozáson vett részt. Az előkészített tésztát a gyerekek nyújtották, ízesítették, majd sütötték a saját kalácsukat, amit jóízűen el is fogyasztottak. Egy óra elteltével a két csoport helyszínt váltott, így senki nem maradt ki egyetlen élményből sem.
Második szálláshelyünkre Gyergyószentmiklósra már sötétedéskor érkeztünk meg.
Márcis14.
Ismét egy hosszú, sok látványosságot, érdekességeket nyújtó nap előtt álltunk.
Reggelizés után buszra szálltunk, és elindultunk az egész napos útra. Marosfőn álltunk meg először, ahol megkerestük a Maros forrását, amelynek vizét sokan megkóstolták. Csíksomlyón a Kegytemplomba tettünk látogatást, majd Csíkszeredán Mikó vára jelentett nagy élményt.
Madéfalván az 1764-ben székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság emlékére felállított emlékműnél nemzetiszínű szalagot helyeztünk el. A madéfalvi veszedelem előzményeiről és következményeiről Balog Vilmos tanár úrtól hallottunk ismertetőt.
Ennek a napnak az utolsó élménye a Nyergestetőn tett látogatásunk volt. Idegenvezetőnk mesélte el az itt lezajlott ’49-es eseményeket. Ízelítőt kaptunk általa a székely mentalitásról, a hazaszeretetről. Előadásából sugárzott, mennyire szereti és tiszteli a helyet. Példakép lehet számunkra, ahogyan őrzi maga is őseink emlékét.
A csata helyszínén emlékoszlop áll az elesett székely hősök tiszteletére. Koszorú elhelyezésével és a himnuszok eléneklésével róttuk le kegyeletünket. Az emlékművel szemben egy tömegsírba hantolták el akkor az ütközet áldozatait, amit mára már számtalan kopjafa vesz körül, amit szintén közelről csodáltuk meg.
Március 15.
A nemzeti ünnepünkről való megemlékezés volt a tanulmányi utunk fő célja. Gyergyószentmiklóson délre hirdették meg az ünneplést. Délelőtt még volt időnk túrázni és a városban sétálni. A program választható volt. Akik edzettnek, kitartónak ítélték meg magukat, ők a várostól északra található 1087 m magas Csobot-hegyre, a Szent Anna kápolnához mentek. Utólag kicsit fárasztónak ítélt hegymászást a látvány feledtette. Azokkal, akik a városnézést választották, velük ellátogattunk az örmény templomba. Megtaláltuk Erős Zsolt hegymászó emléktábláját. A Szabadság téren megnéztük a Szent Miklós szobrot, a református templomot, a park keleti sarkán található faragott kopjafát, Maradunk! felirattal. A park másik végében található Petőfi Sándor emlékműve, ahol a megemlékezést tartották. Ünneplőben, kitűzött kokárdával büszkén képviseltük az anyaországot. Nagy élményt jelentett külhoni testvéreinkkel együtt ünnepelni, emlékezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra.
Délután a Gyilkos-tónál megismertük a tó keletkezésének történetét és a róla szóló legenda is elhangzott. A Békás-szorosban tett séta sokak számára a legszuperebb élmények között szerepel. Aki egyszer már járt ott, visszavágyik, megunhatatlan a látvány.
Március 16.
Korán indultunk Gyergyószentmiklósról, mivel nagy távolságot kellett megtennünk az utolsó szálláshelyig. Az út során több megállót tartottunk, így további ismeretszerzésre nyílt lehetőségünk. Első ilyen hely volt Szépvíz, ahol a Székely Határőr Központot kerestük fel. Egy órás tárlatvezetés során megismerkedtünk a Keleti-Kárpátok székely hadszervezetével és a határőrizet történetével az Árpád-kortól a második világháború végéig.
Farkaslakán Tamási Áron sírjánál szalagot helyeztünk el. A zord időjárás miatt a buszban kaptak információkat a gyerekek az íróról. Az Ábel a rengetegben c. regényéről is szó esett, és láthatták a Hargitát, ahol játszódik a történet.
Az ’48-49-es szabadságharcra és Petőfi Sándorra emlékeztünk Fehéregyházán.
A költőről elnevezett múzeum kertjében az igazgató úr (Szabó József) tartott ismertetőt a ’49-es eseményekről. Ott látták (talán) utoljára a költőt, ezt a tudatot nem szeretnék, ha Fehéregyházától elvennék. Petőfi szobránál elhangzott az „Egy gondolat bánt engemet…” c. vers, majd koszorút helyeztünk el.
Csernakeresztúron vártak vacsorával.
Március 17.
Reggeli után a csoport Vajdahunyadra utazott. A várban a kiállítótermeket végig járva elevenedett meg Mátyás királyunk kora. Déva várát nem lehetett látogatni felújítás miatt, de az előtte lévő parkolóban megálltunk. A balladát felelevenítettük egy önkéntes segítségével.
Arad volt az utolsó megállónk. A Vesztőhelyen leróttuk tiszteletünket a vértanúink előtt egy koszorú elhelyezésével és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével.
A hatnapos tanulmányi utunk összegzése.
Mit adott a pályáztató?
- A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. biztosította a gyermekek és kísérőik számára az utazás, szállás, étkezés, programok költségét.
Mit adtunk mi, pályázók?
- Olyan programot, amivel megvalósítottuk a pályázatunk címében megfogalmazottakat: „Irodalmi és történelmi barangolás Erdélyben”.
Mi, kísérő pedagógusok hisszük, hogy olyan élményben volt részük a gyermekeknek, amiből tanulhattak, ismereteiket elmélyítették, és új információkhoz is jutottak. Úgy gondoljuk, hogy a személyes megtapasztalás erősebb, mint a tankönyv szövegének elsajátítása. A hazafias nevelés legerősebb színtere, amikor a határainkon túlra rekedt magyaroktól tapasztalják meg a nemzeti érzést. A közös ünneplés erősíti az összetartozást.
Közösségformáló is egyben, ahol eltűnik az iskola osztályai közötti rivalizálás. Az együtt eltöltött napok élménye erősíti a tanár-diák kapcsolatot is.
Kell ennél több?
Miben bízunk?
Lesz folytatás, lesz anyagi segítség.
Lesz, aki megvalósítja.
Lesz, aki továbbviszi ennek a programnak a szellemiségét.
