Találkoztunk ismét, 50 évre attól az időponttól, amikor búcsút vettünk a Gimnáziumtól... Újra beléptünk az osztályterembe, ahol már csak a terem falai a régiek - legalábbis azt hittük a bútorok láttán. Azután kiderült, mi is a régiek vagyunk! Úgy mint legutóbb, csak elsőre tűntek fel az arcokon az elmúlt idők nyomai, majd gyorsan el is tűntek, és már a régi diákok beszéltek, szomorkodtak, nevettek vagy emlékeztek a múlt eseményeire. Ismét a régi „osztály” lettünk egy kis időre, egy láthatatlan erő köt össze bennünket.
Sikerült ezt a találkozót – legalább részben – évfolyam szinten megünnepelni: a két osztály ( IV/B és IV/D) szervezői – Balázs Ilona, Czakóné Czédli Jolán és Táboriné Szűcs Margit – megpróbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy emlékezetes legyen ez a közös nap.
Mindkét osztályban örömmel néztünk körbe kik jöttek el, bánatosan gondoltunk azokra akik valamilyen személyes okból nem tudtak részt venni. Voltak, akik levelet és fotókat küldtek az osztálynak, így számoltak be életük fontos eseményeiről az előző találkozó óta eltelt időben.
Koszorúval és mécses gyújtással emlékeztünk meg elhunyt tanárainkról az iskola aulájában található emléktáblák alatt, és 1 perces némasággal gondoltunk a már örökre elvesztett osztálytársainkra.
Az látszott ezen a találkozón is, hogy sosem adtuk fel, talpon vagyunk, hiszen mi voltunk – és maradtunk! – a NAGY GENERÁCIÓ korosztálya. Az eltelt 50 év már megengedi a visszaemlékezést azokra az időkre: 1964-ben kezdtük gimis éveinket, akkor amikor robbanásszerűen tört be a könnyűzene világába a Beatles, itthon az Illés-Metro-Omega. Ezek az együttesek valami olyat alkottak a világnak ami örök, és mi örülünk, hogy megélhettük abban korszakban ezt az életérzést.
Az évek múlásával mára már a nyugdíjas korosztály tagjai lettünk: a fő szerep most az unokákra vigyázás, idős szüleink gondozása, kertészkedés, de az önkéntes munkavégzés, a bútorfestés, a sport és a kultúra, családfa kutatás, írás, utazás, különleges hobby-k stb. is programjaink között találhatók, sőt vannak még aktívan dolgozó osztálytársak is. Értek bennünket nagy tragédiák, nagy bánatok, gyász és betegség is meglátogatott többünket, amelyek hallatán elkomorodtak a tekintetek, de tudunk örülni a jelennek, a jóknak, és tovább megyünk az utunkon.
Déltől a Dübögő Étteremben egy közös ebéd keretében láttuk vendégül a még élő tanáraink közül Juhász János tanár urat, aki korát meghazudtoló erővel és lelkesedéssel ült le közénk. Élmény volt hallgatni a köszöntőjét: igencsak érdekfeszítően mondta el a gimnázium majd 500 éves történetét, és benne a saját pályafutásának kezdetét. Mi pedig csüngtünk a szavain most is, úgy mint 50 évvel ezelőtt a magyar ( IV/D) és angol ( IV/B) órákon. Szigorú, és igazságos tanár volt, és egész életünkre maradandó nevelési útmutatót is adott. Híres mondata, amit egy alkalommal 100-szor kellett a IV/D-seknek egy diákcsíny miatt leírni: „ Az ember ott kezdődik, ahol vállalja a tetteiért a felelősséget”.
Az öregdiákok nevében Nagy László (IV/B) a köszöntőjében emlékezett egyrészt a régi időkre, másrészt az 50 év munkásságára, és mindarra amit kaptunk iskolánktól, tanárainktól, szüleinktől, hogy azzá válhassunk, amivé lettünk: mérnökök, megbecsült szakemberek, közgazdászok, orvosok, jogászok, történészek, tanárok, pilóta is akad közöttünk, többek állami kitüntetéssel a zsebükben ültek közöttünk.
Nem maradt el a pezsgős koccintás és az ünnepi torta sem a régi iskolai címerrel feldíszítve.
Jó volt együtt lenni!
Terveink szerint találkozunk évente, hiszen az idő múlását is figyelembe kell vennünk.
Az évfolyam kiváló latinosának (Varga Katalin IV/D) üdvözlő szavaival lehet zárni ezt a megemlékezést: „Bene Valete” – „Éljetek boldogan!”
Békés-Budapest-Gyula, 2018. október 2.
A szervezők:
Balázs Ilona Czakóné Czédli Jolán Táboriné Szűcs Margit
Image Not Found.