Miskolcon szerzett mérnöki képesítést, aztán mégis a tanári pályát választotta, pedagógiából mester fokozatot szerzett. Ott tanított, ahol maga is gimnazista volt, egykori alma materében; ezért is szerethette oly nagyon.
Nyaranta fáradhatatlanul szervezte a címerező táborokat, hogy munkához és így egy kis jövedelemhez segítse a dolgozni szerető diákokat. Sok kedves anekdota kering azóta is róla a táborokban megtapasztalt jó humoráról, éleslátásáról, praktikus leleményességéről.
Rózsa Sándor tanár úr nagy tudású, de nagyon szerény, csöndes és bölcs ember volt. Mindig nagyon meggondolta, mire adja áldását, de amit egyszer elhatározott, ahhoz szigorúan tartotta magát. Egy alkalommal a reformáció emléknapjára készült osztályával. Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versét dolgozták fel. Én azt javasoltam neki, hogy rövidítsünk, mert nagyon hosszú ez a költemény. Most is fülembe cseng érvelése: „Ennek pedig itt most végig el kell hangoznia, és el is fog. Mert ez éppen ide való. Mikor mondjuk el, ha nem most.”
Jó emberismerő volt, és tudta, miért érdemes és miért hiábavaló harcolni. „Nem kell ezzel foglalkozni, vannak ennél fontosabb dolgok is” – mondogatta. Igaza volt, az élet túl rövid ahhoz, hogy fölösleges, talmi dolgokkal bíbelődjünk. Sokkal többet kellene törődnünk egymás megbecsülésével, szeretetével.
Távozásában van valami különösen megdöbbentő. Épp az első 6-évfolyamos osztályának 20 éves osztálytalálkozójára készült. Elővette a tablót, nézegette a fényképeket, készült egykori tanítványaival való találkozásra, de egy másik „találkozóra” kapott meghívást.
Temetésén óriási eső hullott. Mintha ha az ég is siratta volna.
Elment egy tanár közülünk. Ne mondjuk, hogy meghalt, mert amíg szeretettel emlékezünk meg róla, addig közöttünk él.
Békés, 2019. október Gellénné Körözsi Eszter