2022. március 28-án 43 gyermek várta, hogy elinduljunk az „ismeretlenbe”.
A gyors és zökkenőmentes határátlépést követően első megállónk Nagyszalontán volt. Először a pénzváltónál álltunk meg, majd Arany János szülőházához vitt a buszunk. Sajnos (hétfő lévén) csak kívülről tudtuk megnézni, ugyan úgy, mint a Csonka tornyot is, amiben a költő emlékére múzeumot rendeztek be. Elsétáltunk Arany János szobrához is, ahol koszorút helyeztünk el. Utunkat folytatva Nagyvárad volt a következő megállónk. Gyönyörű napsütésben sétáltunk a város főterén. Megálltunk a Szigligeti Színház előtt, ahol egyik diákunk néhány gondolatot mondott Ady Endréről, hiszen a színház mellett az Emke kávéház található, ahol a költő igen sokat tartózkodott. Megtaláltuk Ady és 3 költőtársának szobrát, ahol a szelfik sokasága következett. Tovább sétáltunk egészen a székesegyházig. A templom belső tere teljesen lenyűgözte a gyerekeket. Vilmos bácsi jó néhány információt osztott meg velünk. Az idő vészesen haladt, így folytatni kellett az utunkat. A Királyhágóra érve már terített asztal várt bennünket, ahol megkóstoltuk a mícset. A tordai hasadékban tett séta nyújtott még nagy élményt erre a napra. Sötétedésre értünk első szálláshelyünkre, Aranyosgyéresre
Másnap, a korai reggeli után a sóbányába mentünk. Idegenvezető segítségével jártuk végig a helyiségeket. A visszhang „játéka” tetszett talán a legtöbbeknek. Egyre nagyobb hangerőt beleadva hallgatták vissza a gyerekek a hangjukat, tapsukat.
Erdőszentgyörgyön a Rédey kastélyt kerestük fel. Az emelet 5 szobájában néztük meg a Mysteria Residentiae Rhédey kiállítást, amely modern, digitális eszközökkel mutatja be a Rhédey család, illetve a tragikus sorsú Claudia grófkisasszony életét. A közel 1 órás program keretében hallottunk a bözödújfalui falurombolásról is.
Korondon volt az utolsó programunk ezen a napon. Egy fazekas műhelybe látogattunk el, ahol a gyerekek láthatták a híres kerámiák készítésnek fázisait. Néhány vállalkozó kedvű diákunk kipróbálta a megformázott agyagba a minták rajzolását, cserében meg is kapták ajándékba az alkotásaikat. A nagy létszámú csoportunk itt is 2 részre vált. Az egyik fele addig, amíg a fazekas mesterség rejtelmeibe mélyedt, addig a másik fele a vízimalmot kereste fel. Fél óra elteltével a csoportok váltották egymást, így senki nem maradt ki egyetlen élményből sem.
Tudtuk, hogy a szálláshelyünkig még jó néhány km áll előttünk. Ahogy mentünk egyre feljebb, úgy rajzolódtak ki előttünk a magas hegyek. Csodálatos élmény volt a szerpentinen utazni, gyönyörködtünk az elénk táruló látványban. A Bucsin-tetőn egy kis hógolyózásra megálltunk. Nem gondoltuk, hogy olyan élményben is részünk lesz, amiről sokat hallottunk, és ijesztgetésnek is gondoltunk. Valaki felkiáltott a buszban: MEDVE!!! A sofőr bácsi lassított, lehúzódott az út szélére és közelről nézhettük a mackót, ahogy ránk néz, tovább sétál az úttesten, majd eltűnik a hegyoldal fái között. Rengeteg telefon, fényképezőgép kattintás… Szuper képek születtek, és örültünk, hogy ezt a „találkozást” a buszban ülve éltük át.
Késő este érkeztünk meg második szállásunkra, Gyergyószentmiklósra. A vacsora elfogyasztása után 2 fele váltunk, mivel egy szálláshelyen nem fértünk el. Az egyik része maradt a panzióban, ahol az étkezést biztosították számunkra, a másik része a sportszállóba ment, ahol már „régi” vendégek vagyunk.
A harmadik napunk is korán indult. A fél 8-as reggeli után a Gyilkos-tó és a Békés-szoros felkeresése volt a programunk. Út közben megálltunk a Pongrác-tetőn. A kilátás, a már olvadó hó látványa leírhatatlan.
A Békás-szorosban hosszabb sétát tettünk a tervezettnél. A buszból kiszállva a szerpentinen haladtunk lefele gyalogosan addig, míg el nem értük a kirakodó vásárosokat. Itt néhány csecse-becse vásárlását követően folytattuk az utunkat a csobogó patak mellett. Gyönyörködtünk a monumentális sziklafalakban, a rajtuk megkapaszkodó fákban. Néhol még jégcsapok idézték a telet.
A Gyilkos-tavat szintén jég borította. Így is láttuk azonban a tóból kiálló farönköket. Egy diákunk felidézte keletkezésének legendáját, de meghallgattuk a tudományos magyarázatot is. Kürtős kaláccsal kedveskedtünk még itt a gyerekeknek.
A délutánt Gyergyószentmiklóson töltöttük. Megnéztük a város nevezetességeit. A főtéren található Szent Miklós szobra előtt felidéztük a róla szóló legendát.
A Sportszálló előtt egy tábla őrzi Erőss Zsolt emlékét. Itt szintén egy diákunk ismertette a hegymászó életútját, tragikus halálát. A szálláshelyeken jutott még idő szabadfoglalkozásra, játékra. Este a gyergyói kosárlabda csapattal mérkőztek meg a mieink. Hangos szurkolással biztattuk a békésieket. A barátságos mérkőzést követően beszélgettünk, ismerkedtünk a helybéliekkel.
Negyedik napunkat ha jellemezni kellene, azt mondanám: hosszú, tartalmas, sok információt nyújtó, feszített tempójú volt.
Nézzük sorban!
Reggeli után ismét buszra szálltunk. Első megállónk Marosfőn volt. A Maros-forráshoz sétáltunk, ahol többen megkóstolták annak vizét. A csoportkép elkészítése után folytattuk utunkat Csíkszentdomokosig, ahol Márton Áron Múzeumát kerestük fel. Idegenvezető segítségével jártuk végig a kiállítótermeket, aki nagy szeretettel vezetett bennünket és nyújtott sok érdekes információt.
Csíksomlyó következett a napi programunkban. Itt is vártak bennünket. Megismertük a zarándokhely történetét, majd a kegytemplomba is bementünk.
A Szent Anna-tó, mint a Székelyföld egyik legvonzóbb természeti látványosságának megtekintése nem maradhatott el. A parkolóban elfogyasztottuk az ebédünket, ami energiát adott az előttünk álló „próbához”. A sofőr bácsink lett a túravezető, aki rövidebb utat választva a hegyoldalban vezetett le bennünket. Néhol sáros, csúszós leveken lépdeltünk, de a tó látványa minden nehézséget feledtetett. Vissza a buszunkhoz már a kiépített kövesúton mentünk, de az emelkedő így is megviselte az Alföldhöz szokott kis lábakat. Pihenést jelentett az a néhány kilométer, amíg eljutottunk Bálványosra, ahol a mofetta fiziológiai hatását tapasztalhattuk meg. A mérgező gáz jótékony hatásáról kaptunk információkat. Kísérletet végeztünk, hogyan alszik el a láng oxigén hiányában, de éreztük a lábunkban a melegséget, mivel hatékony értágító.
Nyergestetőn már nagyon vártak bennünket, mert a megbeszélt időponthoz képest megcsúsztunk időben. A kopjafák mellett hangzott el egyik diákunktól Kányádi Sándor verse. Ez után a szó a ”házigazdáé” lett, aki a történelmi hátterét ismertette ennek az emlékhelynek. Nagyon megdicsérte a csoportot, mert érdeklődve, fegyelmezetten hallgatta Őt végig. Ez után közösen énekeltük el a Székely Himnuszt, majd koszorút helyeztünk el az emlékműnél.
Az idő gyorsan elszaladt. Erre a napra még egy megállót terveztünk Madéfalván. Sajnos ránk sötétedett, ezért az emlékművet csak a buszból láttuk, de egyik kis diákunk mikrofonban mesélte el a csoportnak az ide vonatkozó történelmi tényeket. Késő este értünk vissza szálláshelyünkre, Gyergyószentmiklósra.
Ötödik nap. Reggeli után elköszöntünk szállásadóinktól, és már haza fele vettük az irányt. Tudtuk azonban, hogy még két nap vár ránk. Ez volt km-ben a leghosszabb buszos út. 10 órára érkeztünk Szejkefürdőre, ahol a Mini Erdély Parkot néztük meg. Itt egy órát kaptak a gyerekek, hogy körbejárják, de sajnos ez kevésnek bizonyult. Közösen sétáltunk el a székely kapuk alatt és a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs síremlékéhez, ahol leróttuk tiszteletünket.
Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk. Az úti csomag elfogyasztása után Fehéregyházára igyekeztünk. Zuhogó esőben érkeztünk, de az igazgató úr így is tartott egy rövid ismertetőt a ’48-49-es eseményekről, kiemelve Petőfi alakját. A kiállítás megtekintése után egy önkéntesünk a múzeum udvarán található Petőfi szobor mellett elszavalta az „Egy gondolat bánt engem…”című verset, majd a koszorúzást követően elénekeltük a magyar Himnuszt.
Segesváron már napsütés fogadott bennünket. A csoport 2 részre vált itt is. Voltak, akik az óratoronyba mentek fel, mások a diákok lépcsőjének megszámolását választották. Egy kevés idő maradt szuvenírek vásárlására is. Csernakeresztúr volt az utolsó szálláshelyünk. Gyönyörű környezetben, házias ízekkel fogadtak.
Utolsó napunkon sem maradtak élmény nélkül a gyerekek. Reggeli után Vajdahunyadra látogattunk. A várban tett látogatásunk a történelmi és irodalmi ismereteket erősítette. A korabeli kínzási módszerek bár rémisztőek voltak, de a gyerekek úgy vélekedtek, hogy ezt látni kellett.
Ebéd után elköszöntünk szállásadónktól, és Déva várához igyekeztünk. Sajnos felújítás miatt a felvonó kabin nem működött, így csak lentről néztük meg a magasra épült várat. A balladát viszont felelevenítettük, annak megzenésített változatát az ének-zene szakos kolléganőnk prezentálta.
Utolsó megállónk Aradon volt. A szabadságszobrot csak a buszból néztük meg, de a vesztőhelyen (a zuhogó eső ellenére) kiszálltunk. A hősök emlékhelye előtt elénekeltük a magyar Himnuszt, elhelyeztük a megemlékezés koszorúját.
A határátlépést követően már a szülők tájékoztatása volt a cél.
Ismét egy tartalmas hetet töltöttünk el Erdélyben. Újabb csoport ismerhette meg ezt a „GYÖNGYSZEMET”. Bízunk abban, hogy lesz folytatása ennek a pályázati lehetőségnek.
